Abaliget

Weboldal

Településünk története Abaligetet kelta eredetű településnek tartják, de a barlangban talált bemosott tárgyak, állatcsontok és a velük azonos jellegű, külszínen talált használati eszközök együtt bizonyítják, hogy már a történelem előtti időkben lakott ember, ha nem is a barlangban, de az Abaligeti-barlang közvetlen környékén. A kora vaskor idején bukkant fel ezen a vidéken az első ismert nevű nép, az illyr nép. Őket a kelták hódították meg, elfoglalták földváraikat és vegyültek egybe velük. A rómaiak Pannónia nevű tartományukban főként a keltáktól is lakott helyekre települtek. Így volt ez ennek a vidéknek az esetében is. Ebből a korból egy bronzból készült, ruhátlan Venus szobor, valamint hamvasztásos sírok kerültek elő. A rómaiak után a népvándorlás törzsei vonultak át a tájon. A hunok, germánok, avarok, szlávok után megérkeztek a honfoglaló magyarok. A falut az Aba nemzetség alapította a 11. században. Nevének előtagja - Aba - bolgár-török eredetű \\\"atya\\\" jelentésű személynév és ősi magyar nemzetségnév. Utótagja - liget - a \\\"kisebb erdő\\\" jelentésű szóból ered. Az írásos emlékekben 1332-ben bukkant fel először \\\"Abaligethe\\\" neve. A török hódoltság idején elnéptelenedett a vidék. A pécsi török ugyan megbecsülte a falvakat, ahonnan élelmet szolgáltattak a városba, de a mecseki völgyek magyar lakossága jórészt kipusztult, illetve kicserélődött. Az 1721-es Visitacio canonica, amely természetesen az egyházi épületek állapotára terjedt ki, így ír: \\\"Az elpusztult Báligethen (Abaligeten) van egy egészen tetszetősen épített kápolna Szent Magdolna tiszteletére. Északi falát időálló kőből, a többi részét égetett téglából építették, bolthajtásos szentélyével, oldalfalaival és tornyocskáival együtt egészen jó állapotban. Tetőszerkezete zsindely.\\\" A lerombolt templomok körül a lakóházak is elpusztultak. A 18. század elején lassan indult meg az újjáépítés. A lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző tájairól. Letelepedésüket több évig tartó adókedvezmény könnyítette. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. A telepesek hosszú ideig megőrizték zárt közösségüket. A falu egyetlen utcáját a kocsmáig régen Magyar utcának, a kocsmától az alsó faluvégig Német utcának hívták. A község egyházi birtok volt, a pécsi papnevelde, illetve a pécsi egyházmegye káptalanja gyakorolta a földesúri jogot. 1799-ben 120 ház volt a faluban. A lakosság nagyobb része német, magyarok mindössze nyolc-kilenc házban laktak. A történelmi események - az 1848-as forradalom és szabadságharc, az első és a második világháború - errefelé is megmozgatták a környék falvainak népét. A két háború között számos gazdag, jómódú ember lakta ezt a vidéket. Állattartással, földműveléssel foglalkoztak. A szegényebbek a tehetősebb gazdákhoz, vagy távolabbi vidékekre járt részesaratónak. Voltak iparosok is, de az erdő, a kőfejtő is adott munkát. Különös kiváltság volt, ha valakit a vasútnál alkalmaztak. A II. világháborút követően sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt nagyon megváltozott a település lakossági összetétele: a kiszökött, vagy kitelepített lakosság helyébe a Felvidékről, a Nyírségből, a Dél-Alföldről érkeztek csoportok és a letelepedést vállaló cigányság is megjelent.2000-ben megjelent az Abaligeti Krónika millenniumi helytörténeti kiadvány a Tóvidék Egyesület gondozásában. Tóka József tanár sokáig kutatta a falumúltat, kézirata azonban elkallódott. Gábor Mária tanárnő a lakók segítségével értékes helytörténeti tárgyakat gyűjtött össze. Ennek az anyagnak a felhasználásával állandó helytörténeti kiállítást szeretnének berendezni a régi iskolában. A községnek jól működő óvodája, iskolája, teleháza, időseket gondozó otthona van. A Pécsi Többcélú Kistérségi Társuláshoz tartozó településnek jelentős idegenforgalmi hagyományai vannak.